Ahogyan az előző posztban leírtuk, nem csak az a fontos, hogy melyik virágokat metsszük meg a tél végén, hanem az is, hogy melyeket érdemes tavaszi elvirágzásuk után megmetszenünk. Annak érdekében, hogy tavasszal virágba boruló bokraink szépen díszelegjenek és ne vágjuk le az éppen kipattanó virágrügyeiket mindenek előtt fontos ismernünk, hogy mely növények virágoznak tavasszal. 

Erről állítottunk össze egy listát, figyelembe véve a kertekben leggyakrabban megtalálható tavasszal virágzó fajokat.

Kora tavasszal virágzó cserjék

Az első számot a talán egyik leggyakoribb növényünk kapta, melyet sokan tévesen aranyvesszőnek, aranyesőnek neveznek. 

Aranycserje – Forsythia intermedia

Az aranycserje még rügyfakadás (lombfakadás) előtt március végén, áprilisban hozza aranysárga virágainak tömegét, mellyel szó szerint színt visz a tavaszi hétköznapjainkba. 2,5-3 méterre is megnövő cserje, mely gondozását tekintve igénytelen fajnak tekintendő. Kedveli a sok napfényt. A bokor erős sűrűsödésre hajlamos így metszését tekintve fontos, hogy néhány évente kora tavasszal ifjítsuk meg (távolítsuk el az idős vesszőket) így néhány virágtól megválunk ugyan, de nem hagyjuk elöregedni szeretett cserjénket. A növényt egyébként elvirágzása után érdemes évente felére vagy fejlett rügyekre visszametszenünk. Rendszeresen ritkítsuk a bokor középső részét, hogy belül is több fényhez jusson.

A következő növény szintén nagyon elterjedt. Találkozhatunk vele kertekben és parkokban is. 

Téli jázmin – Jasminum nudiflorum

Talán az egyik legkorábban virágzó cserje, mostanra már több helyen virágzik vagy akár el is virágzott. Vékony vesszőin álló sárga virágai üde színfoltot visznek a kopár kertekbe. Könnyen nevelhető, igénytelen fagytűrő cserje, mely a napos félárnyékos fekvést kedveli. Virágzása hivatalosan február elejétől árpilisig tart. Sövényként és talajtakaróként is alkalmazható. Ha túl nagyra nőtt, akkor elvirágzása után április-májusban formára vághatod. Néhány évente érdemes megfiatalítani, amit az ágak  föld feletti 10-15cm-es visszavágásával érhetünk el. Ezt a nagykönyv szerint három év alatt, három részletben célszerű elvégezni. Első évben visszavágjuk a vesszők 1/3-át második évben egy újabb 1/3-át majd harmadik évben a maradékot.

A következő növény a Japánbirs névre hallgat.

Japánbirs – Chaenomeles

Több fajtája is létezik, melyek közül legnépszerűbbek a Téglapiros japánbirs és a Pompás japánbirs. Lombfakadás előtt hozza látványos virágait, melyek miatt szoliterként is megállja a helyét. Maximum 1,5-2 méterre nő meg, sövényként is nevelhető. Igénytelen növény, napos félárnykos helyet kedvel. Fenntartó metszését mindenképpen elvirágzása utánra időzítsük. Az ültetésétől számított első pár évben nem szükséges metszeni, de idővel a növény sűrűsödik és ekkor célszerű az éves ritkítás. Engedjünk fényt a koronába a keresztben álló ágak eltávolításával. Radikálisan ifjítani a tél végén célszerű, ilyenkor lemondunk a virágokról, de cserébe egy fiatalodó növényt kapunk. Ilyen esetben a talaj felett 15-20 cm-re metsszünk vissza minden ágat.

A következő egy rendkívül szívós és megbízható növény, mely minden évben fehér virágaival örvendeztet meg minket.

Kerti Gyöngyvessző – Spiraea x vanhouttei

Ez a lombhullató cserje már áprilisban hozza hatalmas fehér virágtömegét. Kb.: 2-2,5 méter magas és nyírott és nyíratlan sövénynek is ideális. Kifejlett növényeknél virágzás után vágjuk vissza az elvirágzott vesszőket hosszúságuk felére és tőből távolítsuk el a gallyak 1/4-ét. Így a korona szellős marad.

A következő növények számos fajjal, kedvező tulajdonságokkal és magas díszítőértékkel rendelkeznek. Igénytelen növények, melyek minden kertben megállják helyüket. Ezek a bangiták.

Bangiták – Viburnum félék

Közéjük tartozik a kányabangita, tavaszi bangita, a kikeleti bangita és a labdarózsa. Mindegyik faj és fajta az első években metszés nélkül jól fejlődik. Dús virágzásuk és fiatalításuk érdekében 2-3 évente érdemes tavasszal virágzásuk után visszametszenünk. Ekkor vágjunk ki egy-két gallyat tőből, majd a további 1/3-át erős elágazásokra metsszük vissza.

A következő cserje, a gyöngyvesszőhöz hasonlóan szintén dús fehér virágainak köszönheti hírnevét.

Közönséges jezsámen – Philadelphus coronarius

A jezsámen 2-3 méter magas lombhullató cserje, mely bódítóan illatos fehér virágai május második felétől nagy tömegben nyílnak. Virágaikat az előző évi hajtásaikon hozzák ezért a növény metszését időzítsük elvirágzás utánra. Az első pár évben nem szükséges komolyabb metszés de a negyedik évtől kezdve a növény virágzóképessége csökken. Innentől érdemes rendszeresen ritkítanunk és fenntartanunk. A fenntartó metszés célja, hogy az erőteljes növekedés és a virágzás egyensúlyát megőrizzük. Elvirágzás után júliusban vágjuk vissza az idős gallyak negyedét rövidebb hajtásokra vagy távolítsuk el őket tőből. A túl sűrű bokorrészeket rendszeresen ritkítsuk. 

Rózsalonc – Weigela florida

A Rózsalonc 2-3 méter magas Kelet-Ázsiából származó széthajló cserjék, melyek tölcsér alakban fejlődnek. Virágaik május- júliusban nyílnak. Amennyiben a bokor túl szélesre vagy túl magasra nő, akkor érdemes elvirágzás után alsóbb helyzetű fiatal hajtásokra visszametszenünk. Néhány idősebb gallyat vágjunk vissza tőből. Elegendő ha minden második- harmadik évben metszünk.

 Orgona  – Syringa vulgaris és Syringa  sp.

A közönséges orgona szélesen felálló hajtásrendszerű, több törzsű 4-6 méter illatos virágú lombhullató  bokor vagy kisebb fa. Virágbugái elérhetik a 20-25 cm-t is. Április végén, május elsején borul virágba. Meszes talajban érzi magát legjobban. Virágait elvirágzás után magérlelés előtt el kell távolítanunk. Nem szükséges nagyon metszenünk, de érdemes tavasszal elvirágzás után megritkítani. Néhány vesszőt, gallyat lemetszhetünk alsóbb elágazásra, hogy a bokor belső része is elegendő fényt kapjon. 

Gyöngyvirágcserje – Deutzia sp.

A gyöngyvirágcserjék fajtától és fajoktól eltérően lehetnek változó méretűek 1-4 méter. Többnyire nagyméretű cserjék és idősebb korukban hajlamosak felkopaszodni. Metszéssel bokros növekedésüket segítjük elő.  Minden évben júliusban elvirágzásuk után metsszük vissza alsóbb helyzetű fiatalabb hajtásokra. 3-4 évenként pedig metsszük ki tőből az idősebb gallyakat. 

A kertekben talán ezek voltak a legnépszerűbb cserjék, melyek metszését érdemes elvirágzásuk utánra időzítenünk. 

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9